SOT a Dolgok Rendszere
A biztonsági rendszer fejlesztése az infrastruktúra fejlesztését jelenti, de csak akkor, ha másként gondolunk az infrastruktúrára, mint eddig.

A biztonsági infrastruktúra alapvetően a rendszert alkotó elemek minősége, azok együttműködése, összehangoltsága, működési megbízhatósága, célorientáltsága, végső soron a rendszer tudatossága. A modern biztonsággal kezelt munkakörnyezet, nem tűri,- az elfogadott mértéken túli-, veszéllyel-, veszteséggel fenyegető komponenst. Elvárja a beazonosított nemmegfelelőség felszínen tartását addig, míg a rendszer optimalizálása ki nem küszöböli azt. Látható tehát, hogy a hatékonyság növelése, a veszteségek minimalizálása, az automatizálás és a digitalizálás nem jelent feltétlenül beruházást.

Újragondoltuk az SOP-t. Az SOT- t az optimator üzemelteti.

Amikor a Dolgok Rendszeréről (System of Things, SOT) beszélünk, akkor tehát az emberi tudatosságról beszélünk, mert a működési mehanizmusok precizitása az „azt és akkor, amikor szükséges” elve az emberi képességek tükrében jelentenek majd hatékony, fenntartható rendszert, vagy épp ellenkezőleg, hatékonytalanságot.

A működési biztonság alapvetően az összehangoltságon és a tudatosságon múlik, függetlenül attól, hogy milyen részben van jelen emberi tényező, vagy automatizált eszköz. Ennek az összehangoltságnak az alapfeltétele, hogy minden képes legyen a definiált feladatsor biztonságos végrehajtására és legyen mindenki tisztában azzal, hogy mik a vele kapcsolatos elvárások, annak előnyei, és a teljesülés miként befolyásolja pozitívan a teljes működést.

Ez nem más, mint annak a mérhetősége, miként van jelen a biztonságtudat az eltérő veszélyeztetettségű biztonsági zónákban, miként válik tudatossá az ipari környezet és miként követi ezt a fajta biztonságtudatot a rendszer felügyeletével megbízott vezető. Van- e arra lehetőség, hogy ennek a szintjét időről időre szondázza valaki, vagy eleve olyan biztonsági rendszert építünk, ami önellenőrző, önmagát javítani képes, de legalább is jelzi, ha valamely működési ”együttható” illeszkedése nem tökéletes?

EZ A KÉRDÉS, AZ iPAR 4.0 VILÁGÁBAN, EGYÁLTALÁN NEM TEORETIKUS.

Amikor a működési hatékonyságot és a működési biztonságot említjük, vizsgálnunk kell a kontextust, hogy ne essünk ”természetes” hibába. Mert, hogy sokszor az a ”természetes”, hogy a biztonsági igényeink maximálisak a költéseink ezzel szemben minimálisak.

”Természetes” hiba még az is, hogy ha a rendszer valós működési potenciálját

akció, vagy projektszerűen értékeljük,

azokkal méretjük, akik működtetik, vagy

olyan külső mérési know-how alapján kalibráljuk, amelyek nem ismerik a hely- és helyzetspecifikumokat.

A rendszerszintű, feltáró-javító, szakértői munka nem akcióhőst és általában több időt igényel, mint 90 perc, reklámok nélkül.

A SOT, a dolgok együtthatása és a rendszer felügyelete, éppen ezért szorul időről időre,- az ismert és tervezett auditoktól eltérő szempontok alapján-, belső ellenőrzésre, külső átvizsgálásra, mert, hogy ez is természetes.

Azok, akik remek munkával és nagy odaadással üzemeltetnek rendszereket, még ők sem képesek, külső vélemények nélkül, objektív képet kapni/adni saját rendszerükről és az abban, néha rejtett, néha látványos hibák kiküszöbölésének lehetőségeiről.

Még ők sem képesek elfogulatlanul véleményezni az egyes szegmenseket és még az is lehet, hogy egyes szegmensek mérhetősége nem megoldott, folyamattartása kiszolgáltatott, vagy a mérési eredmények pontossága kérdőjeles.

A Stratosphere52, egy olyan biztonságirányítási rendszer, amely

 ellenőrzi-korrigálja:

– a jogszabályban rögzített,

– hatóság által elvárt,

– a vállalat szintjén kötelezett,

– egyéb kapcsolódó tevékenységekhez kimunkált,

– érvényben lévő dokumentációrendszert és annak életképességét a szervezetben;

ezek alapján, méri:

– az egyes rendszergazdai, – Q8 pillér-, jogosultságok alapján keletkező/ kötelezett ismeret szintjét,

– a kommunikáció módszereit és annak flexibilitását,

– a kommunikációs hatékonyságot,

– a kommunikációs eszközparkot és annak használhatóságát,

– a rendszerben fellelhető proaktivitást,

– a közösségi, fejlesztői együttlétek rendszerszintű meglétét,

– ezek szervezettségét,

– hatékonyságát,

– a nemmegfelelőségekre érkező azonosítási képesség szintjét,

– az ezekre történő intézkedési hatékonyságot,

– elhárító képességet,

– és annak minőségét;

valamint kimutatja:

– az automatizálható folyamatokat,

– a digitalizálható dokumentáció, képzés- és kommunikáció területeit,

különös tekintettel arra az útvonalra, amely releváns az alapanyag- és termékvédelem, valamint a humánbiztonság szempontjából.

A messziről jött, és a veszélyközösségen kívülről figyelő ember szava között van különbség. Előbbi engem sem motivál, de az utóbbi objektivitása az egészet illetően, megfontolandó lehet.

Stratosphere52, a MesterTerv